Szajkó Cintia szakkollégistánk nyerte az év REYN tanítója díjat

2021. február 25.-én átadásra kerültek a a REYN (Roma Early Years Network) Magyarország díjai 5 kategóriában. Az év REYN tanítója díjat két szakember kapta meg, egyikük Szajkó Cintia a miskolci Görögkatolikus Roma Szakkollégium hallgatója. A REYN egy olyan nemzetközi szakmai hálózat, amely olyan szakembereket tömörít, akik közvetlenül roma gyerek

 

ekkel foglalkoznak. A díjat online díjátadó keretében jelentették be. Az elismerést jelölések alapján osztották ki.

Cintia szakkollégiumunk közösségének értékes tagja. Szakkollégiumi évei alatt számos elismerésben részesült (pl. Vásáry Tamás ösztöndíj), szakmai munkájának, elhivatottságának köszönhetően elnyerte a Miskolci Egyetem Esélyért díját, TDK versenyen harmadik helyezést ért el. Inspiráló roma nőként bekerült egy könyvbe, amelyben eddigi eredményeiről, életének fontosabb állomásairól beszél. Az ő kezdeményezésére indult el szakkollégiumunk Lakatos Menyhért Szavalóversenye.

Cintiával jelenről, oktatásról, gyerekekről, célokról beszélgettünk.

A jelölésedben elhangzott, hogy megbíznak benned a kollégáid, a szülőkkel szoros a kapcsolatod, a gyerekek szeretnek. Mit jelent számodra az év 

REYN tanítója díj?

Nagyon hálás vagyok a kollégáimnak a jelölésért, a zsűrinek pedig, hogy az én munkásságom tartották méltónak a díj elnyerésre. Természetesen nagyon örülök a díjnak, ez az első jelentősebb elismerés, amit a pedagógusi munkámért kaptam. Még csak 2 éve dolgozom, mint gyakorló pedagógus és már is bizalmat szavaztak nekem azok, akik jelöltek és azok is, akik engem választottak ki. Egész kislány korom óta tanárnő szerettem volna lenni, olyan tanárnő, aki szegény és kifejezetten cigány származású gyerekekkel foglalkozik, aki segít nekik és motiválja őket. Ez a díj azt jelenti most számomra, hogy bár még szinte most kezdtem el a tanárságom megélését már is hatékonynak gondolják a munkám, olyan tanárnő tudok lenni sok gyerek életében amilyen mindig is szerettem volna lenni.

Történelem-etika szakos tanárként vagy jelen a Monoki iskolában, osztályfőnök vagy, hátrányos helyzetű gyerekek között vagy nap, mint nap, és júniusban kapod meg a diplomádat. Miért a tanári pályát választottad? Hogyan fordulsz a gyerek felé? Mit szeretnél átadni nekik?

Egész kicsi korom óta két szakma lebegett előttem, amit nagyon szerettem volna csinálni felnőttként, az egyik az orvosi, a másik a tanári pálya volt. De hamar rájöttem, hogy a vér láttán rosszul leszek ami pedig egy orvosnak nem valami kedvező tulajdonság, így maradt az, hogy akkor majd én tanárnő leszek, bár még akkor fogalmam sem volt mivel jár az, hogy valaki diplomás pedagógus legyen. Hosszú, de annál izgalmasabb és élményekkel, emberekkel és emlékekkel teli egyetemi évek vannak mögöttem, amiből nagyon sokat tanultam. Már az egyetemi évek alatt is foglalkoztam gyerekekkel, többek között a szakkollégium programjainak köszönhetően, és nagyon élveztem. Nagy vágyam volt, hogy az egyetem ideje alatt is tudjak tanítani. Szerencsés voltam tavaly szeptemberben a Monoki általános iskola igazgatónője felkeresett és felajánlott egy állást az iskolában. Természetesen rögtön igent mondtam. Idén már a második tanévemet kezdtem. Osztályfőnökként a kis létszámú, de nagyon vidám és szerethető hetedik osztályommal. Az egyik legjobb dolog az életemben az osztályfőnökség, igaz nagy felelőség és kihívás is, de minden percét élvezem. Olyan kapcsolatom lett az osztályommal és az összes diákkal, akiket tanítok, amire én nagyon büszke vagyok, mert érzem, hogy szeretnek engem, hogy fontos a véleményem nekik. Hátrányos helyzetű gyerekeink vannak, és sokszor nehéz velük, sokszor vannak hiányosságaik és sokat kell velük dolgoznunk, de megéri mert nagyon hálásak tudnak lenni.

 

Ki/mi segítette/segíti a szakmai fejlődésedet?

Szerencsésnek mondhatom magam, mert mindig volt mellettem valaki, aki segített. A szakkollégiumnak nagyon sokat köszönhetek mind szakmailag mind emberileg rengeteg támogatást kaptam. Örülök neki, hogy a részese vagyok ennek a közösségnek  Nem tudom, hogy hogyan alakult volna az életem a szakkollégium nélkül, hiszen a sok itt töltött év mind hozzájárult egy kicsivel ahhoz az emberhez, aki ma vagyok. Az egyetemi mentoromnak is nagyon sokat köszönhetek, és itt szerintem megemlíthetem a nevét, Dr. Nagy Gábor tanár úr támogatása és szakmai tanácsai sokszor a nagyon nehéz helyzetből is segítettek kilábalni. A másik személy, akinek nagyon hálás vagyok az Ádám Anetta, aki az első pillanattól kezdve segített és támogatott. Ő az az igazi belevaló, okos és emberséges példa volt előttem, amilyen majd én is lenni szeretnék.

 

Mi a célod a továbbiakban?

Most hetedikes az osztályom őket nagyon szeretném jövőre is tanítani és elballagtatni. Nagy álmom egy neveléstudományi doktori iskola elvégzése. Szeretnék a civil szférában is dolgozni, a szervezetünkkel hátrányos helyzetű csoportokat továbbra is segíteni.

 

Gratulálunk Cintiának! További munkájához Isten áldását kérjük!