„Nagy dolgokra nem mindenki képes. De kis dolgokat nagy szeretettel bármelyikünk megtehet.” (Teréz anya)
A miskolci Görögkatolikus Roma Szakkollégium hallgatói és munkatársai 2022. december 5-én megtapasztalhatták, milyen is az, amikor jobb adni, mint kapni.
Novemberben kezdtük el adománygyűjtő akciónkat a „Felelősen egymásért!” c. társadalmi felelősségvállalási projektünk keretében. Alumni szakkollégistánk, Szajkó Cintia (monoki tanárnő) révén hallottunk arról, hogy a Monoki Kossuth Lajos Általános Iskola diákjainak a segítségünkre lenne szükségük. Már októberben megkezdtük a tervezést-szervezést, a munkafolyamatok szétosztását, mindenki kapott egy kis szeletet a teendők sokaságából. Ahogy telt az idő, mind azon kezdtünk izgulni, hogy elegendő adomány gyűljön össze a kisdiákok és családjaik számára. Minden szakkollégista és a vezetőség is óriási szeretettel dolgozott azon, hogy a gyerekek – akikről Cintitől sokat hallottunk, és akik a tanárnő elmondása szerint alig várták, hogy végre megérkezzünk hozzájuk – boldogan, mosollyal az arcukon mehessenek majd haza, miután megkapják a hőn áhított mikuláscsomagokat, játékokat és ruhákat.
Istennek hála nem csak mi viseltük szívünkön a monoki iskola ügyét. Akik igazán különlegessé tették az akciónkat, azok a segítők voltak, akik csatlakoztak hozzánk és maguk is adományokat gyűjtöttek, hirdették az eseményt, sőt, maguk is hoztak adományokat. Ezúton szeretnénk megköszönni mindenkinek a munkáját, a segítségét és az adományokat!
Hálásak vagyunk a Miskolci Egyházmegyének, az Avasi Kávézónak, a KÖSZI ME csapatának, a Miskolci Egyetemi Lelkészségének, a szakkollégium egyetemi mentorainak, a Rádió M-nek, alumni szakkollégistáinknak, Jakab Zsoltnak és minden kedves segítőnek, aki akár csak az akció plakátjának megosztásával is segített minket a jó ügyben! Az ő hozzájárulásukkal a Monoki Kossuth Lajos Általános Iskola diákjai nagyon sok ruha, játék, plüss, tanszer, könyv és mikuláscsomag tulajdonosai lehettek.
Az adományok átadására személyesen került sor az iskolában, december 5-én. Miután Makkai László atya megszentelte az adományokat, – ami három autóba és egy kisbuszba fért el, – nagy örömmel és izgalommal indult el a csapatunk Monokra. A helyszínen Dani Tímea igazgatónő és Cintia, valamint a tanári kar fogadott minket és látott vendégül egy csodás reggelivel.
Ami ezután jött, arra nehéz szavakat találni, csupa közhely, amit írhatnék, de mind-mind igaz lenne. Ugyanis egy gyermek őszinte mosolyánál, boldogságánál nincs nagyobb ajándék és felemelőbb érzés. Az iskola alsós diákjai mikulássapkában, szépen sorban ülve vártak minket és nagy, csillogó szemekkel figyelték, ahogy a kollégisták és a tanárok bepakolták a terembe a játékokkal, ruhákkal teli dobozokat. Amíg vártuk az eseményre meghívott szülőket, László atya karácsonyi dalokat tanított a kicsiknek, akik nagyon ügyesen énekeltek, lelkesen beszélgettek az atyával.
A gyerekek egy teljes hónapon keresztül gyakoroltak, készültek az alkalomra, egy komplett műsort tanultak meg az érkező vendégek kedvéért. A rengeteg készülődést tükrözte az alsósok fellépése is, imádnivaló műsort láthattunk a Mikulás érkezéséről. Énekes-táncos produkciójuk mindenki arcára boldog mosolyt csalt.
László atya két kicsi gyermektől külön ajándékot is kapott egy dal formájában. A hallgatóság könnyekkel küszködve figyelte a tehetséges kislányt és kisfiút, akik a Tüzed uram Jézus c. dalt énekelték. Volt szerencsénk újra hallani egy verset Szabolcstól is, aki a legutóbbi szakkollégiumi szavalóversenyen első helyezést ért el. Ismét bebizonyította előadásával, milyen magas színvonalat képvisel.
Kétszer is énekelt nekünk az iskola egy szintén rendkívül tehetséges diákja, először az egyik kedvenc cigány hallgatóját mutatta be, másodjára pedig Balázs Fecó A csönd éve volt c. dalával hatotta meg a közönséget. A dal azért is volt szívszorító, mert az iskola számára ez az év költözéssel és sok egyéb nehézséggel járt, emelte ki az igazgatónő beszédében. Ezért is nagy szükségük a segítségre, amit a hálaműsorukkal és rajzaikkal köszöntek meg nekünk a diákok. Felbecsülhetetlen volt az az érzés, hogy minden énekükben, produkciójukban ott volt a mérhetetlen szeretet.
A szakkollégisták is sokat gyakoroltak, hogy mosolyt csalhassanak a gyermekek arcára és egy kis különlegességet mutathassanak nekik. Hallgatóink Ruszó Dzsesszika vezetésével egy árnyéktánc-bemutatót vettek videóra és játszottak le a gyerekeknek, akik nagy csendben és figyelmesen nézték a Jézuska születésének történetét. Úgy láttuk, elnyerte a tetszésüket a gitárprodukció és a karácsonyi meseolvasás is, amivel készültünk nekik.
Egyet kell értenem a László atya beszédében elhangzottakkal – úgy gondolom, hogy mindazok, akik jelen voltunk az iskolában sokkal „gazdagabbak” lettünk, mint a gyerekek. Olyat kaptunk tőlük, amit nem lehet kézzel megfogni vagy becsomagolni. Az, hogy ezeknek a csodás gyerekeknek és családjaiknak törődést és szeretetet adhattunk, az, hogy szebbé tehettük a Karácsonyukat, és a cserébe ezért kapott hála és sok mosoly lett a mi különleges ajándékunk.
Budai Katalin
A program az NTP-SZKOLL-22-0002 azonosítószámú projekt keretében, a Nemzeti Tehetség Program és a Kulturális és Innovációs Minisztérium támogatásával valósult meg.
Facebook: Nemzeti Tehetség Program – 1823 (https://www.facebook.com/nemzetitehetsegprogram.1823/)
